generalis absolutio (lat. 'általános feloldozás'): szerzetek kiváltsága a II. Vatikáni Zsinatig. - 1. bűnbánati gyakorlat, melynek végén az elöljáró ált. feloldozást adott a szerz. szabályzat ellen elkövetett kisebb vétségekre (nem szentségi feloldozás!). - 2. →teljes búcsú, melyet a szerz. közösségnek, a harmadrendieknek is az arra fölhatalmazott pap (egyes személynek a gyóntatószékben minden gyóntató) adhatott kötött áldó formulával a szokott föltételek mellett a köv. napokon: I. 1, 6, II. 2, III. elsőpéntekén, 19, 25, nagyhéten, húsvétvasárnap, áldozócsütörtökön, pünkösdvasárnap, Szentháromság vasárnapján, Úrnapján, Jézus Szíve ünnepén, VI. 29, VII. 2, VIII. 12, 15, 22, 25, IX. 8, 17, X. 4, XI. 1, 19, 21, 25, XII. 8, 25; évente 4 szabadon választott napon. - A II. Vat. Zsin. után nem gyakorolják. **

Kühár-Radó:132.